drMáriás: kakilni
félek kakilni
nem akarok kakilni
belsőmet darabonként
elveszteni
először tüdőmet,
majd májamat, belemet
a lyukon kinyomni
vele agyamat, szívemet
a kőre kenni
nézem a néniket
akik mellettem csücsülnek
hatalmas üregjeikkel
tátongnak
tátongva pottyantanak alá
húsokat, cafatokat
karokat, lábakat, szemeket
s sajnálom őket
hogy lyukasak
örökre lyukasak maradnak
de megsimogatom őket
barna hajukat
szomorú szemüket
s veszítek én is egy nagyot
hátul örökre
előre szegezve
tekintetemet
